...Másnap

Hamarosan kijön a nagy sikerű vígjáték második része, mely szerény véleményem szerint nem lesz képes túlszárnyalni önmagát.
S bár ma szerda van és nem vasárnap, az ember azért mégis egy ilyen éjszaka után érezheti magát:

Szombat esti Sörözés

Szombat esti ücsörgés a barátok társaságában, egy jó hideg világos láger kíséretével, igazi huszonéves idill, melyet elég sok fiatal egy egyszerű sikátor menti krimóban valósít meg osztálytársakkal, cimborákkal, ivóhaverokkal.

Jókat nevetnek, és ugratják egymást. A cigaretta elengedhetetlen a sörözés mellé, ahogy a háttérzaj is, amit a régi zenegép, és a kocsma többi vendége biztosít, gondosan elnyomja a néha-néha előbukkanó kínosabb csöndet.

A kocsma viszonylag egyszerű, a főbejárattól hosszú lépcső vezet felfelé az asztalokhoz, amiktől az ajtóval szembe ott a hosszú barna bárpult. A plafonon egy hatalmas tetőablak, melyet vas félfák szegélyeznek. Körülötte unottan forognak a szellőztetők propellerei. Az asztalok kerekek, mindnél négy szék, meg amennyit a társaság odahord, hogy kényelmesen fogyaszthassák el, kellemesen hűvös seritalukat.

A társaságban ott van négy fiú, két szőke, és két barna, és három lány, egy vörös, egy barna, és egy fekete. a lányok vihorásznak a fiúk pedig hangos gúnyolódással ugrattják egymást, vagy a lányokat. Hangos „anyázások” és egyéb káromkodások szűrődnek az asztaltól, a csapos egy szál cigivel a szájában, sötétszürke kötényben és fehér ingben egy nedves ronggyal – amit nem kétséges, hogy nyállal nedvesít – törölgeti a hatalmas söröskorsókat. Unott mosollyal figyel végig a krimón, ahol mindenki bájos mámorban teng az éjszakában.

Örömmel tölti el, hogy minden vendége elégedett a szerény szolgáltatásokkal.

A társaságtól feláll két fiú, ez a kör az övék, hát mennek is a pultoshoz.

- Négy korsóval, meg három rumot! – szólt a magas szőke srác vigyorogva.

- Haver ma tuti megkúrom a Ginát! Nagyon be is van indulva, és ha piál tudod milyen lesz. Ti a Barbival most akkor hogy vagytok? Elég jól elröhögcséltek…

- Ja, de most mi a faszt tudok csinálni? Én nem fogok veszekedni, annyit nem ér az egész. Majd most kicsit lenyugszunk és újra szent a béke.

- Na az fasza, de a Krisztián akkora egy kretén! Nézd meg, végre elhívjuk, mert vinnyog erre itt idegesít ezzel a kurva autózós baromságaival.

- Ja, az engem is idegesít, de lehet oltani – röhögte, majd elvette a rumokat, és a visszajárót, a magas szőke fizetett, és vitte a söröket. Mire visszaértek két lány, a fekete és a barna elmentek a mosdóba.

- Na itt a következő kör, baj van? – kérdezték a fiúk, mikor visszaértek, és nem találták a lányokat.

- Nem, csak kicsit felfrissítik magukat – mondta a vörös hajú lány.

- Ha lenne itt spagetti tészta, tuti megcsinálnám azt a trükköt, mikor az orromon keresztül átszívom a számba a cuccost! – szólt a harmadik fiú, akinek ostobán elfeküdt barna haja, és szakaszosan növő borostája van. A két srác egymásra néztek unottan, szinte egyre gondolva: ennek nem itt a helye!

A két lány is visszaért a wc-ről. Kis undor tükröződött a barna hajú arcáról.

- Ott szexeltek a mosdóban, én így nem tudok pisilni! – háborgott.

- Tudod, ez most nagyon megihletett – szólt az alacsonyabb barna fiú, aki már egész este pofátlanul nyomult rá. A lány mintha meg se hallotta volna, csak leült a helyére és kimerülten felrántotta a rumját.

- Na, kicsit ellaposodott az este, de majd én csinálok egy kis hangulatot. – szólt az alacsony barna hajú srác, és felállt a helyéről.

- Oliver Onions – Bulldozer! – szólt a kócos barna fiú, Aki eddig csöndbe ült a sarokba – szerintem benne van a gépbe.

- Ha benne van belököm. Szólt, és a gép felé fordulva óvatosan lépdelt ki a székek közül.

Egyszer csak a semmiből szörnyűséges égzengéssel elé zuhan az egyik asztalra két hatalmas alak! Csörömpölő recsegéssel szakították át a fenti tetőablakot, és zúzták felismerhetetlenre a védtelen kerek asztalt alattuk.

A két alak közül a fölső megmozdult, majd felegyenesedve vérfagyasztó üvöltésbe kezdett! Akár egy medve, de mégis farkas fejjel, túlméretezett izmos karjain égnek meredtek a sötétbarna, és fekete tónusú szőrszálak, végig hatalmas görnyedt, púpos hátán, egészen a lompos farokig.

A teremtmény lehetett vagy két és fél, három méter, és vadul zihált a pánikoló kocsma közepén. Mert bizony automatikusan mindenki sikoltozott, és jajveszékelt, mikor meghallották a robajt.

A pánikot csak tetézte a két hatalmas dörrenés, melyet egy régi fekete colt adott le egyenesen a szörnyeteg mellébe. A bestia, mintha böglyök csípték volna, kicsit megrázta magát, majd a föld felé kapott, és egy fekete árnyat vágott egyenesen a pult mögé, ahol a csapos már összehúzta magát. A pultos egy férfit pillantott meg maga előtt, ahogy zihálva, és nyögve felegyenesedik. Borostás szikár arca, és válligérő sötétbarna haja volt, amit egy kalap fedett. Erőt adott neki, a férfi bátorsága, és a pult alatt őrzött winchester után nyúlt, és felpattant, majd üvöltve a lény felé tüzelt, vadul rángatva a kengyelkulcsot, akár egy western film szereplő.

A medveforma farkas csak dühösebb lett, és felé mordult.

- Ez nem használ bakker! Vissza a pult alá, ne legyél láb alatt haver! – hallotta a háta mögül, majd belenyilallt a fájdalom a lábába, ahogy a háta mögött álló idegen kirúgta azt! A férfi teljesen nyugodtan felpattant a pultra, és újra elővette a colt-ot.

A bestia nekirugaszkodik, hogy letarolja ellenfelét, de a colt gyorsabb! Három lövésből kettő a kulcs csontjához csapódik, a harmadik pedig végigszakítja habzó pofáját! A lőtt sebeknél a hús égett szagot áraszt, és füstölögve sziszeg, mintha égetné a golyó! A szörny dühét pár töltény nem veszi el, csak növeli, és a következő pillanatban neki is ront az asztalon álló bőrkabátos férfinak!

A férfi az utolsó pillanatban elpattan és még kettőt belelő, majd elhajítja a pisztolyokat, és végigcsúszva a bárpulton, nagy puffanással ér földet pár bárszéket összetörve. A farkas közbe csörögve, zörögve, hatalmas robajjal zuhan bele az italos szekrénybe, összetörve minden italt.

A rémült vendégek egész egyszerűen sikoltoznak, és óbégatnak, semmit nem értenek a dologból.

A terrort csak tetézi, mikor a csapos elkeseredett halál sikolyát meghallják. A rém megtalálta, és ízekre tépve, a szemtanúk csak a felfröccsenő beleket látták sok-sok vér kíséretével, vörösre festve a pult környékét.

Közben az idegen férfi is magához tér, és egy ezüstösen csillogó sétapálca szerű tárgyat tart a kezében elegánsan, és méltóságteljesen kicsit szabadabb helyen megállva, hogy felkészüljön a rohamra.

- Hé! Andro! Gyere ki Sátánnak kutyafattya! Fejezzük be… barátom. – mondta a végét bizalmasan halk suttogással.

Andro – ahogy ő hívta – villám sebességgel a pultra ugrott. Szájáról még csöpögött a tulaj vére, és karmain ott bűzlöttek belsőszervei. Vadul morog, és hörög ellenfelére,  erőt gyűjt hátsó lábaiba, és majd a plafonig ugorva a levegőből támad.

Az idegen nem néz fel, csak áll, és vár. Majd az utolsó pillanatban kecsesen félre lép, és egy mozdulattal beleszúr a démon fejébe, aki a zuhanás közben végighasítja a vékony, de erős pengét magán, és csak a mellkasánál ér véget a vágás.

Vonyítva ér földet, és csak nyüszít, akár a megvert véreb télvíz idején.

Teste csurom vér, de a szőr mintha kezdene visszahúzódni róla. Mérete is csökken, és csontjai bentről ropognak, rotyognak.

Lelkét kileheli, mielőtt újra emberré nem változik. Csak most látszik, hogy van rajta egy szakadt sötétkék farmernadrág, tele vérrel, és hasadással.

Az idegen keresztet vet, majd latinul motyog valamit, és elteszi a vékonyka kardját. A terem egyik sarkába lép nagy léptekkel, és felveszi elhajított fegyverét, odamegy a csaphoz, és elvesz egy korsót, ami még nem tört össze.

Szájába kap egy cigarettát, és előveszi a zippo öngyújtóját, miközben a csapnál kicsit leöblögeti a korsón levő vért. A sörcsaphoz megy, és csapol magának egy korsó sört. A vendégek lélegzet visszafojtva nézik végig azt az idegesítő türelmet, amivel a férfi elvégzi ezt a rituálét.

Lehajtja a sört, és szív egy nagy slukkot.

- Na emberek, akik még élnek. Unom mindig elmagyarázni, mit látnak ilyenkor, úgyhogy ezt most kihagyom! Mindenki azt mesél a zsaruknak, amit akar, de én most lelépek. – mondta hangosan, hogy mindenki hallhassa.

Letette a korsót, és nyugodt léptekkel odasétált legyőzött ellenfele emberi teteméhez. Erőt vett magán, és mint egy zsák búzát, felkapta a bal vállára, és szépen lassan elballagott a hátsóajtó felé, mely a sikátorba vezetett.

Soha többé nem látta őt egyik szemtanú sem.