Késve bár, de törve nem...

Nos még vasárnap összeültünk tesákkal, eltolni egy jó pipát, az érettségi ünneplésére. Hogy ez mennyiben fontos más emberek életében? Igazábók nem is a társalgás, vagy a személyek kiléte, amely oly lényeges, sokkal inkább 1-2 hasznos tipp, egy jó pipázáshoz.
Az első:
Mindig legyenek barátok! Társaságban sokkal nagyobb, és sűrűbb a füst, és sokkal ízesebb. Ezt teszi egy jó társaság.
A második:
Érdemes kilós kókusz szenet venni! Bár nem öngyulladós, de gáztűzhellyel, vagy kerti grill sütővel könnyedén izzásra lehet bírni. Egy ilyen kicsike közel 2 órán keresztül izzik, és ha megfelelő méretű kerámiánk van, ezt az időtartamot végig is füstölhetjük.
A harmadik:
Érdemes netről rendelni Vortex kerámiát. Az alábbi ismertetőben láthatjuk ennek előnyeit.
Nagyobb, így több dohányt igényel, ebből következik, hogy ezt kicsit gyakorlottabb vizipipásoknak ajánlom, akik már több ízt kipróbáltak, és kialakult egy fajta ízlésük. Ez csak annyiban fontos, hogy ez a szörnyeteg egy 50g-os dohányt úgy eltűnteti, mint a tökönrúgás a jókedvet! Érdemes 250 grammosat venni, és nem kell naponta a boltba futkosni dohányért.
Egy hátránya a dolognak, hogy így mindig csak egy ízt élvezhetünk, ha csak nem veszünk kettőt, és váltunk, illetve keverünk.

A nőkről

Valójában a véleményem kifejtését egy költői kérdéssel kezdeném. Normálisak vagyunk?
Az igazság az, hogy manapság a férfi nő kapcsolat olya annyira átalakult, hogy bizony nem igen lehet határt meghúzni a normális, és a normálatlan között. Nincsen követendő példa, vagyis van, de az annyira radikális - és véleményem szerint beteges - hogy nem igazán merném jó, mint inkább rossz példának nevezni. Én magamat konzervatív elveket valló embernek vallom, de mégse tagadhatom, a mai körülmények egyszerűségét, és gyönyörét nyújtó fertő építő jellegét. Mégis mit épít a pusztítás? Tudást, és tapasztalatot. De ahogy azt a jóöreg Matula Gergelybá' is mondotta anno:
"Okos ember mások hibájából tanul Tutajos, de te még biza gyerek vagy."
Erre persze sokan azt vágják rá, hogy nem lehet mindent mások hibájának kielemzésével, és kikerülésével eltusolni, mert mindig vannak új problémák, speciális esetek, elkerülhetetlen tragédiák, melyeknek bekövetkeztét az ember semmien féle képpen nem tudja befolyásolni. Na de kérem! Ha már nyakig szarban ülünk, hát ne hajoljunk le megkötni a cipőnket!
Kezdek eltérni a témától, hát rövidre fogom, és erre nagyszerűen beleillik az egyik msn beszélgetésem idézése a nőkről a 21. század pirkadatán.

Grimm: Igazából rájöttem valamire:
Eezeknek a kibbaszott nőknek a magunkfajta fiúk kurvára nem most kellenek, hanem majd 30-40 évesen, mikorra már kitombolják magukat, minden faszt végigszoptak, és dugtak, és minden kokót felszívtak, na meg minden árkot végighánytak ezekkel a sekélyes köcsög, elfajzott férfiutánzat korcsokkal. Mikor megunják ezt a szánalmas, és röhejes öngyilkosságot akkor fognak majd a mifélénkhez odabújni, mert mi nem hánytuk, és basztuk végig a fiatal korunkat, hanem a szobában ülve basztuk a rezet, meg bőgtünk a sarokban az ilyen élet után, mint valami számkivetett kurva gnóm kripli, aki mire nőhöz jut, már be se tudja neki tenni, mert akkora prosztatája lesz, mint egy bak kecske feje, és olyan aranyere, hogy a nyakában hordja!
Aztán vele is letekerünk még vagy 10 évet - ez a szám Magyarországon jelenleg 5 - és mindvégig a ráncos, elnyűtt, nyálkás sós-gecit pináját nyaljuk és basszuk, és még kurva jó pofát vágunk a csoffadt szatyrainak, amiket hajdanán a melleiként lokalizált a NATO radarja. Persze addigra a mellei már csak mint földmérő műszer funkcionálnak, hisz a jégen sem a surlódás hiánya miatt esik orra.... Na meg azok a csorba, gecirágta fogak.... ha megcsókolsz egy ilyet, akár puszit nyomhatsz ezer férfi dákójára, akik azelőtt rakták tele a száját, hogy te megtanultál gatyábaszarni!
Szóval ez a jövő vár ránk "normálisakra"
De szerintem jogos a kérdésem... tényleg mi vagyunk a normálisak?

Nos, el lehet ítélni, egyet lehet érteni, de én egyiket se javaslom... Csak azt, hogy gondolkozzunk el egy kicsit azon, hogy normálisak vagyunk?

Mostanában eléggé Metallica-s hangulatom van:

Kezdjük előről

Ha már hókezdés, hát adjuk meg a módját! Első nap illik valamit rittyenteni, a nem létező közönségnek. Báázdmeg, ha összejön az évvége, én sikítok!:D Remélem nem lesz buktázás semmi retek-gecifosból!
Aztán most előkapartam pár klasszikust, és a youtube-on néztem meg őket. Hát egy nagy faszt fogok én 30 videót beágyazni, ti is keressetek rá, mint minden szorgos unatkozó pöcs.
A három film nem más, mint a Shop Stop 1-2, és a Jay és Csöndes Bob visszavág.
A Shop Stop 1 szerintem messze a leg zseniálisabb vígjáték, amit azóta se múltak felül, se a Shop Stop 2-vel, se a Képtelen képregénnyel, vagy a Jay és Csöndes Bob-bal. Egyszerűen azt a kultuszt, és egyéniséget nem tudják visszaadni, megannyi jobbnál jobb poénnal sem.
A Dogmát csak azért nem sorolom ide, mert az a film - bár a családba tartozik - máshogy bravúros.
Persze ízelítőt kaphattok, de aki nem ismeri ezeket, hát bassza seggbe mahgát!
Íme az első jelenetük:



Az a híres jelenet:



Kis kitérés:


Nah lépek tanulni bassza meg!

Odaátról...

Már jó ideje ajálngatták nekem a sorozatot, de valahogy sosem voltam olyan lelki állapotban, hogy el is kezdjek egy ugyan csak 5 évadot megélt, mégis elég átfogó, és fordulatos sorozatot. Visszatekintve sem bánom, hogy nem kezdtem el már akkor, hisz így késöbb élvezhetem e sorozat kifinomultságát.Komolyan, rég láttam ennyire összeszedett, és ép alapokon húzódó feldolgozást a paranormális jelenségekkel kapcsolatba. Egyetlen negatív dolog a vámpírok... Őket alapból nem szeretem, és még ez a fura csavar sem tetszik, amit köréjük építettek.
No de nincs rózsa tövis nélkül. Ugyan még csak a 2. évad 7. részénél járok, jó előérzetem van a folytatással kapcsolatba. Jelenleg John Winchester naplóját olvasom... Elég sok dologra fény derül belőle, és találtam egy extra érdekességet... melyet valószínüleg csak én értek a nagy tömegből...
"Mint egy Black Shuck, az ördög kutyája. Egy pokolkutya."
A mondat nem annyira feltűnő, hiszen a második bejegyzésében megemlíti, hogy Mary bácsikáját egy pokolkutya sebezte meg.
Az igazi fejtörést a név választása okozza számomra... Miért épp ezt? Hiszen mint a gazdájának, a kutyának is millió meg két neve van, és ez csak az angolból elfajzott megnevezések.

Az életben véletlenül sosincs véletlen.

És most a szokásos videó:

Sprintelés

Semmi sincs véletlenül, így a címet sem csak úgy odarittyentettem, kegyetlen futás vette kezdetét, hiszen indul az utolsó hónap a suliból, és bizony rezeg a léc alattam, ahogy azt illik neki! Hát most elkezdek valami olyat csinálni, amilyet már évek óta nem tettem, tanulok egy kicsit. Hogy mire is kéne rágyúrni? Nos kémia, élelmiszerkémia, MATEK, és az a strici német... mert ugye az miért menne könnyen?!



Mert ugye zene nélkül nincs élet se igazán... há' már szerintem.

Nah még kéne valami kis frappáns tanács, így a végén de csak annyit tudok mondani mindenkinek, hogy ne lépjen kutyaszarba, és óvakodjon a folyóktól.

Megfeszített pihenés

Nah megvolt életem első érettségi dolgozata... hát elég pite volt, eddig. Aztán mondjuk még mindig eshetek nagyot pofára, mert miér ne?
Az utóbbi időben úgyis ellustultam... még jobban, mint máskor, félek ennek komoly következményei lesznek nyáron.
Komolyan mondom dilemma mi a tökömet is írjak ide, mert amit megosztanék másokkal azt meg is teszem, kezdem kicsit fölöslegesnek érezni ezt is...
Hát most írjak-e magamról. Aztán azt meg mi a faszt?! Ki a fittyfaszomat érdekelne már az? Okoskodjak? Honnan a tökömből tudnám, hogy nekem van igazam? Vagy, hogy mindent leírtam.
Nah lényeg a lényegben, nekem még bele kell jönnöm ebbe a közszemlére irogatásba, és mindenek előtt stílust kell találnom magamnak, ami már 19 éve nem megy igazán:D
Hát akkor kicsit, ami az előzőekből kimaradt:
Kedden bazijó volt, tesám felhív engem kémián, és lopott teló volt nálam (tesómé) és ilyen szutty alap csengőhang volt beállítva. Az még csak az egyik fele, hogy kiröhögtek a buzis csengőhangért, de hogy még a tanár basztatását is elértem! Na végülis csak összefutottam a tesával, és nemigen tudtunk mit kezdeni a nagy szabadidőnkkel... Hát vett dohányt, és go hozzám, kis pipe-ra. Hát a vége az lett, hogy viharban indult el ez a fasz, és persze mire hazaért már el is állt. Más kérdés, hogy meg se kellett volna áznia, mert pont akkor is ment egy busz...
Valami kis videóval készülök egy pár perce, de még nem tudom kit is reklámozzak. Inkább egy olyan bandát, akit nem ismerek, mert most minden taggal nem tudom megbeszélni a "jogokat" és még a végén faszolok a baromságért. Akit meg nem ismerek bekaphatja
Szóval Kavbojok, oké, hogy annyira nem ismeretlenek, de celebnek sem nevezném a srácokat. És ez így pöpec! Aktuális leszek, és egy mikulásdalt nyomok be:



Ejj és egy meglehetősen spontán jelenet:



Nah ez kicsit sok így hirtelen, az ember szeret pihenni ilyenkor, hát én is ezt teszem egy kis Family Guy féle dohányzás reklám nézésével:






Igen a videókat csak azért szúrom be, hogy teljen a hely.

Álom nélkül

Hát persze, hogy negyed egykor nincs jobb dolgom, mint itt ücsörögni, és gépelni a sok baromságot. Kétlem, hogy értelmet tudok varázsolni a bejegyzésnek, így megint lesz egy jó kis rizsás köret ittende.
Zene. Ugye említettem a punk-ot, de a közelmúltban megfogott egy műfaj, amire véleményem szerint érdemes odafigyelni.
Ez az ír, skót, kelta népdalokat feldolgozó rock, metál.
Kezdetnek valami kis egyszerű, kis folk rock:



Aztán egy kicsit rockosabb:



És végül egy kis metál:



Nah kis magyarázat:
Az első egy kellemes ír népdal feldolgozása, melynek a The Dubliners féle verzió jobban visszadja azt a kellemes hangzását, mint a Dropkick Murphy's. A szám címe "Rock(y) Road To Dublin", rengeteg feldolgozás van a számból, letölteni inkább a The Dublinerstől, és esetleg a Dropkick Murphy's-től érdemes.
Apropó Dropkick Murphy's! State Of Massachusetts a szám címe, mely szerintem az egyik legjobb, ha nem a legjobb alkotása az amúgy amerikai együttesnek, melynek régi neve Boys On The Docks volt.
Aztán, mi van még? Drága testnevelés tanárom ajánlására letöltöttem az Eluveitie-től a Slania című albumot, és nem csalódtam! A lemezen hihetetlenül nagyszerű zenék összessége hallható, nemigen lehet kiemelni egy jót, az egészet meg kell hallgatni.
Azon belül is itt van a The Somber Lay.

Ez csupán kis ízelítő abból a kimeríthetetlen gyönyörűségből, mellyel ezek a kedvesen egyszerű népek megajándékoztak bennünket.

Zárójelentés:
Meg kéne borotválkoznom...

A pokolból

Mire fel, ez a hátborzongató ismertető a címben? Tán csak nem magam is a hírhedt Hasfelmetsző nyomdokaiba léptem? S már írom is a Scottland Yard dolgozóinak, a leveleimet, melyben taglalom, együgyüségüket, és tehetetlenségüket, az én munkásságommal szemben?
Nem, nem erről van szó. Csupán egy nagyszerű film címét vettem kölcsön, melyet eme híres személy második levele ihletett.
A nyitótéma különben tegnap éjjel fogant meg a fejemben, mikor filmekről, és színészekről társalogtam "régi" jó barátaimmal. Mind egyetértettünk abban, hogy Johnny Depp korunk egyik elnyűhetetlen színésze, és csak kevesen érték el az ő szintjét ennyi idősen. (Dannis a komis nem számít. Se Lessie, mert ő lehet, hogy 1 éves volt, de kutyaévbe!!)
Nos több szó, mint száz! Annak aki még nem látta ezt a nagyszerű filmet, itt egy kis ízelítő:

És most egy kis témaváltás. De mire? Reklámoznék itt most amatőr punk bandákat... de csak egynek emlékszem a nevére, a többinek meg vagy nem, vagy nem is hallottam...
Ja! Mert hogy én inkább a rock, és punk zenét kedvelem, de persze, mint egy mohó kisdisznó, mindenevő vagyok, ha zenéről van szó... bár a komoly zene nem mozgat meg túlzottan.
Nah most az ilyen átmulatott estéket... hát mindenki tudja maga, hogy miként éli meg másnap. Lehet elszólom, de én olyan szinten nem szoktam másnapos lenni, hogy az pofátlanság. Van, hogy le se fekszek (ez a második ilyen eset) Van, hogy álmomba kiheverem, és volt olyan is, hogy kihánytam mindent a picsába... de ebből is tanultam valamit! Részegen sose msn-ez.
Na meg a sok ismerős! Jaj atyám! Le kéne arról szoknom, hogy részeg embereknek mutatkozok be, mert a következő buliba megint be kell. Nah de azért kő kövön nem marad, bazinagyot tomboltam. S imhol lészen az a pont, mikor már a testem minden porcikája pihenne, de képtelen vagyok aludni, és csak hajtok-hajtok-hajtok.... bár a tanulást nyomnám ennyire jól.
Hú, cseszett egy szófosásom van! És persze se füle, se müle.
És akkor, hogy tovább fokozzam a káoszt:
1.
Mit mond Aladdin kurvája?____1001 éjszaka.
2.
Megy a nyuszika az edő szélén, és hirtelen leesik.
3.
Mit mond a kanos vadász?
"Na megyek és meghúzom a ravaszt!"

Kivaxolt kutyaszar

Elvileg feltöltöttem ide egy korábbi amv-met... Elvileg működni fog...

Ja, mert elfelejtettem mondani, hogy nézek még anime-ket is, bár mostanra már csak fokozottabb mennyiségben. Jó féle időpazarlás, egy magamfajta lusta fosnak.

Nem nagy eresztés, de a kis nyugdíjbúl, még rendes lábazatra sem fussa! Nos sok mindent nem tudok elmondani... végre vége az eddigi legundorítóbb hetemnek... és persze a java még csak most jön...

Vizipipa:

No, de igértem egy kis oktatást vizipipa terén. Hát mit is érdemes tudni erről a nagyszerű kis szerkezetről? Talán érdemes megjegyezni, hogy a vizipipára nem lehet rászokni, ugyanis annyi nikotint tartalmaz, mint egy sárgarépa. Aztán ott van a víz, amely lehűti, illetve megszűri a füstöt, és így az a lehető "legtisztább" formában kerül a tüdőnkbe. Ha bővebb és kielégítőbb egészségügyi kielemzésre lennétek kíváncsiak, akkor látogassatok el a:

http://vizipipa.eu/mennyire-karos-a-vizipipa címre, ahol kicsit mélyenszántóbban, orvosi szakvéleményekkel alátámasztva olvashatjátok mind ezt.

E napi bejegyzésemnek nem is tudom mi lehetne a jó cím, ugyanis ezen is csak most gondolkoztam el. Nah majd rittyentek valami szépet, és jót.

Amatörizmus

Nos új nap, új bejegyzés eme fölösleges időtöltést képviselő tákolmányba. Ma nincs annyi időm bohóckodni, így a pillanatnyi gondolat helyett inkább beszéljen egy kis történetem... Néha napján arra vetemedek, hogy bemocskoljam az írói fogalomkört, és magam is kipróbáljam eme művészetbe. Természetesen a cím nem véletlen, ugyanis az amatörizmus messze világít alkotásaimról.
S lám miről is lészen szó:

Véres bozót

Csak egy sikítás. Már csak ennyit hallott az a két börtönőr, akik Suzen Orsin-t üldözték szeptember 21-én éjszaka, a Groghoz közeli mocsár mellett.

Egy történetet illik az elején kezdeni… de hol is kezdődik? Mikor szedte az első áldozatát az a bizonyos bozótos? Van egy városi legenda a Véres bozótról, ami inkább a turisták, és gyerekek ijesztgetésére, mintsem kivizsgálandó rejtélynek való. Már, ami az első ránézést illeti…

A történet még az Úr 1382-es évének szeptemberében kezdődött. Grog akkoriban is egy csöndes kisváros volt a felvidéken, semmi érdemleges nem történt ott, nagyon a térkép sem jelölte. Ám az itt élő Timbeland család egyik távoli rokona felfedezőként, mindig-mindig a nagyvilágot járta, s hazatérve egzotikus kincsekkel árasztotta el a falut. Egyik alkalommal azonban, már csak egy levelet hozott a postás, és egy hatalmas faládát, amin csak négy lyuk volt fúrva. A láda bűzlött, akár egy latrina, és furcsa morgó hangot adott ki. Bill Timbeland levelében csak zavaros sorok voltak olvashatók. Beszélt benne démonokról, a Sátánról, és hogy a ládát vessék tűzre, mihelyst odaér Grogba. Chuck Timbeland azonban nem teljesítette a végső kívánságot, és felnyitotta a ládát. Itt a történet megszakad. Chuck-ot jól ismerték a városban, remek kovács volt, és mindenki szerette közvetlen természete, és kíváncsisága miatt. Az ifjú Roy Pearcie talált rá az egész család vérbefagyott, szétmarcangolt maradványaira. A fővárosból hívattak egy törvényszéki halottkémet, hogy derítse ki, mi történt. Robert Fulton a memoárjaiban megírta: „ilyen embertelen, sátáni tettet én még nem tapasztaltam, pedig a munkám során nem egy halott gyermeket kellet megvizsgálnom”. Az eset úgy megrázta az amúgy nagyszerű orvost, hogy feladta praxisát, és többet nem vizsgált, még fogfájós beteget sem.

Azonban ez csak az első rémtett volt a hosszú sorban, amit a rejtélyes ládában szunnyadó idegen elkövetett.

1383-ban a Grog melletti mocsárban eltűnt egy csapat apáca. Holttestüket csak két év múlva találták meg, kegyetlenül megcsonkítva.

Az évek során, minden évben emberek százai tűntek el a bozótosban, s kerültek elő hetek, hónapok, sőt évek múltán.

Mende-monda keringett arról, hogy a bozótban maga a sátán lakik, meg hogy a halott emberek szellemei tépik szét az élőket ott.

Azonban, ami tény, hogy a Grog melletti utakon a vándorok a helyieket, mindig egy hatalmas kutyaszerű lényről kérdezgetik. Persze a helyiek tudják jól, hogy mi az, de úgy félnek, hogy inkább mindenkit elhessegetnek. A kutyák éjszaka elbújnak a vackukban, egy sem mer csaholni, és alkonyatkor minden fogadó, és kocsma bezár, hogy sötétedésig mindenki biztonságban hazaérjen. Ugyanis nem csak a bozótos vált veszélyessé. Grogra rátelepedett a sötétség. A történelem során a városon belül is volt vagy 40-50 ember, akit hajnalra cafatokban találtak meg, szerte az utcákon. Grogban nem is volt egy hajléktalan, vagy részeg sem. A rejtélyes lény mindet elpusztította.

Egy alkalommal lábnyomokat is hagyott maga után. Egy decemberi hajnalon, 1754-ben a friss szűz hóban majd 30 centis lábnyomok váltak jól láthatóvá, mely egyenesen a bozótosba vezetett.

A lábnyomok szélessége is elképesztő, majd 10 centiméter, és leginkább kutyáéhoz, vagy farkaséhoz hasonlított.

1924-ben létesítettek a városhatárban egy börtönt. Női börtönt. Ide kerültek a legelvetemültebb asszonyok, akik a felvidéken éltek. Suzen Orsin is ide került 1932-ben, mert egy alkalommal 24 szúrással megölte férjét, majd kisfiának is elvágta a torkát. A nő tette előre megfontolt emberölés. Az indíték, hogy férje rájött megcsalja őt. Félelmében tette. Attól félt, hogy mindent elveszít. Azonban elfogták két nappal a tett után, és a bíróság gyakorlatilag tárgyalás nélkül elítélte. 30 évet kapott, a James Carter börtönben.

A cellatársai csöndes, visszahúzódó személynek ismerték meg, e miatt gyakran bántalmazták is.

A börtönnek azonban, volt egy apró hibája, melyet Suzen ügyesen ki is használt. Az összes szállítmány, ami a börtön területére ment, vagy jött ki onnan, a lányok udvarán ment keresztül. A főkaput pedig csupán két őr figyelte.

Suzen Orsin 1934. szeptember 21-én az este fél nyolckor távozó szemetes teherautóba kapaszkodva, elhagyta a James Carter börtön területét. Az őrök mikor észrevették a szökést, jelentették, majd minden erejüket összeszedve szaladtak a kukás kocsi után. Suzen a markában érezte a szabadságot. Bár a kukás kocsi fogókarját érezte volna ennyire! Egy óvatlan pillanatban, a kocsi megugrott az egyik kátyún, s a nő leesett a járműről.

Az őrök még vagy 5 perc hátrányban voltak így is, és Suzen ezt tudta jól, így gondolta a mocsár fele fog kereket oldani. Suzen nem helyi. Nem tudhatta, hogy a bozótosban nem lesz egyedül, s hogy a börtön ahhoz képpest a mennyország.

Tim Buckland így emlékszik vissza: „úgy rohantunk Charlie-val, ahogy a lábunk bírta. Sötétedett, és én világéletemben Grogban éltem. Ismertem a történeteket a bozótosról, de úgy voltam vele, hogy a mai világban már vannak ennél szörnyűbb dolgok is. Azon az estén azonban olyan félelem rázta meg a gerincemet, amilyen még soha, pedig harcoltam a világháborúban is.”

George Hickey, aki Tim társa volt azon az estén így nyilatkozott: „kicsit gyorsabban futottam Timnél, így én vagy 20 méterrel előrébb jártam, és a kanyaron túl láttam a bozótos egy részét, de már csak annyit, hogy a cserjés zúg, mintha ráznák, és a nő elkeseredve sikít, és ordít az életéért. Lehet az évek, vagy a sokk, de mintha még felfröccsenő testrészeket is láttam volna. Az eset után senki, nem mert Suzen után menni. Mi is vagy 40 méter távolságra maradtunk attól a résztől. A kiérkező erősítés már csak hazavitt bennünket, és ismerve a környéket, a nőt halottnak nyilvánítottuk. Egy hónappal később megtalálták Suzen Orsin holtestét, a felismerhetetlenségig összemarva, és megcsonkítva. Timmel én is megjártam a háborút, de olyan gusztustalan marcangolást egy akna, vagy gránát nem csinált semelyik katonán sem.”

Kérdésemre, hogy szerintük a sátán, vagy ártó szellemek vannak-e a bokorban mindketten nemet válaszoltak. Állításuk szerint, ahogy a helyiek megerősítik, nem a sátán, inkább a sátán kutyája él ott, és vérző pofával várja áldozatait.

Szemtanúk beszámolói alapján egy hatalmas, majd öszvérnagyságú szörnyeteg, amelynek a szemei skarlátvörös, és sárga színben izzanak. Dögszagú, egyenesen a halál szagát hordozza, és vérfagyasztó üvöltését néha hallják a városban.

Hogy mi lett aztán a sátáni lénnyel? Soha nem került elő. A mai napig ott kísért a Grog melletti bozótosba, mely már 600 éve a halál lakhelye.

Nos ennyi egyenlőre. Hát lehet, hogy ebből még divatot is csinálok a végén.

"Dög meleg az éjszaka..."

Dög meleg az éjszaka, ahogy már Marv is megmondta, már csak a kiscica hiányzik az ágyamról aki kedvesen dorombol.
Nah egy kis Sin City-s kitérőből visszazökkenve összegzem a blogozással kapcsolatos véleményemet:
Blogot írni olyan, mint nagy tömeg előtt szarni, itt is csak a szar dől belőled, csak annyi kicsi különbség van, hogy az emberek nem botránkoznak meg, hanem még rendszeresen követik is a fejleményeket.
Hát a mai adagban elgondolkoztam azon, hogy belecsapok a jóba, és az egyik legegészségesebb káros szenvedélyemről ejtek néhány szót.
A szenvedélyemre még a magyar divatlázat megelőző időkre nyúlik vissza, igaz csak fél évvel... Igen ez a vizipipázás... Tényleg jó időtöltés, bármennyire is nem úgy tűnik, nagyon is hasznos naplopás ez. Főleg a "mai rohanó Világban" nem árt az embernek. Hülyén hangozhat ez, miközbe az ember egy csövön keresztül füstöt lélegzik be, pedig így van. Ez az egész nem a biológiáról szól, hanem csakis a pszihológiáról. Sokkal megnyugtatóbb leülni akár egyedül is egy fa tövébe, és rágyújtani egy órányi andalító pöfékésre, mint 5 perc alatt elnyomni egy szál cigit még versenyt futunk az idővel. Az már csak hab a tortán mikor a haverokkal tudsz összeülni egy jópofa sör mellett! A mondó vagyok, hogy bőven többet ér, mint rash-tól beállva vonaglani a mosógépzenére, az atomvillanásos fényfesztiválokon.... Vagyis, discoban:D
Nah hát továbbiakban lesz még ismertető, - mert ugye nem mindenki van tisztába itten a dolgokkal - és kis ajánló is, esetleg saját tapasztalatokat is megoszthatok egyes dohányok ízével kapcsolatban.

Ásítás

Hát ahogy azt már megjósoltam magamnak, senki sem vette észre a kis naplómat... ennek lehet az is az oka, hogy senkinek sem szóltam. Hát persze érte szó a ház elejét, és kicsit a kedvem is szegte, de aztán rájöttem, hogy bassza meg!XD Röviden mi van? Tököm kivan. Tanulni kéne, de a lustaság olyan erős, hogy inkább keresek négy levelű lóherét, minthogy leüljek matekozni... Nos második bejegyzésként ideje lenne némi stílust megneveznem, vagy hogy milyen témákról lesz inkább szó. A válasz mindenféle! Minden kis, és nagy dolog érdekel, ami nem untat... XD Nah, de adjunk egy kis értelmet az olvasmánynak! A minap egyik kedves osztálytársamhoz felmentem "tanulni" hát a végére én tanítottam meg neki a törit, azon belül ÚJRA a tőke fogalmát. Aztán kis kedveskedésből megpróbálta megtanítani nekem a Davze Jones féle orgonajáték egy kis részletét (igen, mikor egyenletesen kell kettőt nyomni a zongorán) na a végére az lett, hogy inkább az Axel F-et játszotta el nekem:D www.youtube.com/watch?v=i3iW-ERh8dg
Nah, még gyakorolnom kell ezt a blogszerkesztést... De Lassan már készen állok a nagyközönségre is...

Új Vér...

Hát elérkezett a nap, hogy az általam úgy fikázott, semmire kellő elfoglaltságot is kipróbáljam, a blogírást. Az idő épp megfelelő, mert hát mikor is kezdje az ember a munkát, ha nem a munka ünnepén? Persze a projektnek lesznek még hiányosságai, hibái, melyeket napok, hetek, akár hónapok alatt fogok csak megtanulni. Addig is türelmet kérek, már ha lesz olyan elfajzott mazochista a világon, aki pont az én gondolataimra kíváncsi...