A nőkről

Valójában a véleményem kifejtését egy költői kérdéssel kezdeném. Normálisak vagyunk?
Az igazság az, hogy manapság a férfi nő kapcsolat olya annyira átalakult, hogy bizony nem igen lehet határt meghúzni a normális, és a normálatlan között. Nincsen követendő példa, vagyis van, de az annyira radikális - és véleményem szerint beteges - hogy nem igazán merném jó, mint inkább rossz példának nevezni. Én magamat konzervatív elveket valló embernek vallom, de mégse tagadhatom, a mai körülmények egyszerűségét, és gyönyörét nyújtó fertő építő jellegét. Mégis mit épít a pusztítás? Tudást, és tapasztalatot. De ahogy azt a jóöreg Matula Gergelybá' is mondotta anno:
"Okos ember mások hibájából tanul Tutajos, de te még biza gyerek vagy."
Erre persze sokan azt vágják rá, hogy nem lehet mindent mások hibájának kielemzésével, és kikerülésével eltusolni, mert mindig vannak új problémák, speciális esetek, elkerülhetetlen tragédiák, melyeknek bekövetkeztét az ember semmien féle képpen nem tudja befolyásolni. Na de kérem! Ha már nyakig szarban ülünk, hát ne hajoljunk le megkötni a cipőnket!
Kezdek eltérni a témától, hát rövidre fogom, és erre nagyszerűen beleillik az egyik msn beszélgetésem idézése a nőkről a 21. század pirkadatán.

Grimm: Igazából rájöttem valamire:
Eezeknek a kibbaszott nőknek a magunkfajta fiúk kurvára nem most kellenek, hanem majd 30-40 évesen, mikorra már kitombolják magukat, minden faszt végigszoptak, és dugtak, és minden kokót felszívtak, na meg minden árkot végighánytak ezekkel a sekélyes köcsög, elfajzott férfiutánzat korcsokkal. Mikor megunják ezt a szánalmas, és röhejes öngyilkosságot akkor fognak majd a mifélénkhez odabújni, mert mi nem hánytuk, és basztuk végig a fiatal korunkat, hanem a szobában ülve basztuk a rezet, meg bőgtünk a sarokban az ilyen élet után, mint valami számkivetett kurva gnóm kripli, aki mire nőhöz jut, már be se tudja neki tenni, mert akkora prosztatája lesz, mint egy bak kecske feje, és olyan aranyere, hogy a nyakában hordja!
Aztán vele is letekerünk még vagy 10 évet - ez a szám Magyarországon jelenleg 5 - és mindvégig a ráncos, elnyűtt, nyálkás sós-gecit pináját nyaljuk és basszuk, és még kurva jó pofát vágunk a csoffadt szatyrainak, amiket hajdanán a melleiként lokalizált a NATO radarja. Persze addigra a mellei már csak mint földmérő műszer funkcionálnak, hisz a jégen sem a surlódás hiánya miatt esik orra.... Na meg azok a csorba, gecirágta fogak.... ha megcsókolsz egy ilyet, akár puszit nyomhatsz ezer férfi dákójára, akik azelőtt rakták tele a száját, hogy te megtanultál gatyábaszarni!
Szóval ez a jövő vár ránk "normálisakra"
De szerintem jogos a kérdésem... tényleg mi vagyunk a normálisak?

Nos, el lehet ítélni, egyet lehet érteni, de én egyiket se javaslom... Csak azt, hogy gondolkozzunk el egy kicsit azon, hogy normálisak vagyunk?

Mostanában eléggé Metallica-s hangulatom van: