Álom nélkül

Hát persze, hogy negyed egykor nincs jobb dolgom, mint itt ücsörögni, és gépelni a sok baromságot. Kétlem, hogy értelmet tudok varázsolni a bejegyzésnek, így megint lesz egy jó kis rizsás köret ittende.
Zene. Ugye említettem a punk-ot, de a közelmúltban megfogott egy műfaj, amire véleményem szerint érdemes odafigyelni.
Ez az ír, skót, kelta népdalokat feldolgozó rock, metál.
Kezdetnek valami kis egyszerű, kis folk rock:



Aztán egy kicsit rockosabb:



És végül egy kis metál:



Nah kis magyarázat:
Az első egy kellemes ír népdal feldolgozása, melynek a The Dubliners féle verzió jobban visszadja azt a kellemes hangzását, mint a Dropkick Murphy's. A szám címe "Rock(y) Road To Dublin", rengeteg feldolgozás van a számból, letölteni inkább a The Dublinerstől, és esetleg a Dropkick Murphy's-től érdemes.
Apropó Dropkick Murphy's! State Of Massachusetts a szám címe, mely szerintem az egyik legjobb, ha nem a legjobb alkotása az amúgy amerikai együttesnek, melynek régi neve Boys On The Docks volt.
Aztán, mi van még? Drága testnevelés tanárom ajánlására letöltöttem az Eluveitie-től a Slania című albumot, és nem csalódtam! A lemezen hihetetlenül nagyszerű zenék összessége hallható, nemigen lehet kiemelni egy jót, az egészet meg kell hallgatni.
Azon belül is itt van a The Somber Lay.

Ez csupán kis ízelítő abból a kimeríthetetlen gyönyörűségből, mellyel ezek a kedvesen egyszerű népek megajándékoztak bennünket.

Zárójelentés:
Meg kéne borotválkoznom...